Elek apó meséi: Székelyföldi legendák nyomában
Szakmai beszámoló
Székelyföldi legendák nyomában- 1.nap
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által meghirdetett Határtalanul! Program keretében – pályázati azonosító: HAT-KP-1-2022/1-000692 iskolánk 48 hetedikes tanulója 5 kísérő pedagógussal május 15-19. között színes programokkal teli napokat tölthettek Erdélyben. A pályázaton elnyert támogatás értéke 4.994.675.-Ft.
Május 15-én a Székelyföldi legendák nyomába eredt a 7.b és 7.c osztály.
A borongós idő sem szegte kedvüket a fiataloknak, jó hangulatban indultak útnak.
A délelőtt folyamán, a partiumi Nagykárolyban megtekintették a Kárpát-medence egyik legszebb kastélyát, a Károlyi-kastélyt, majd sétát tettek a kastély parkjában. Ez a kastély a XVI. században igazi végvárként funkcionált, védelmet biztosítva a török támadások ellen. A XIX. században Ybl Miklós tervei alapján alakíttatta át gróf Károlyi István, a Loire-völgyi kastélyok mintájára, héttornyos lovagvárrá. A kastély 12 hektáros parkjában több növényritkaság található. Fái közül egy 1810-ben ültetett platánt tartanak a legidősebbnek, melyet még gróf Károlyi György ültetett el 7 éves korában.
A kis csapat a rövid megálló után folytatta hosszú útját, egészen Hargita megyéig. Délután Maroshévízre érkeztek. A városka a gyergyói fakereskedés és marosi tutajozás központja volt, és éppen a Maros völgykapujában felszik. A Maros folyó völgyében meseszép természeti környezet várja a kirándulókat, mint például a kiemelt védettségű maroshévízi termálvizes vízesés, melyet korábban országos fontosságú biológiai és tájrajzi rezervátumnak nyilvánítottak. A maroshévízi meleg forrásokat még maga I. Rákóczi György fejedelem is meglátogatta 1638-ban. A Maros folyó a középkorban jelentős vízi szállítási útvonal volt, nagy mennyiségű só érkezett rajta Erdélyből Szegedre. A legendák szerint nevét a Tarkő tündérének egyik civakodó leányáról kapta, aki testvérével együtt folyóvá változva kereste édesapját, a tündérkirályt. Hogy hogyan szól pontosan e legenda? Akit érdekel, járjon utána!
Este a gyermekek gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekotthon vendégszállásán töltötték az éjszakát, ahol finom meleg vacsorával fogadták őket a szállásadók.
Székelyföldi legendák nyomában- 2. nap
A gyermekek a reggeli után a Szent Anna Otthon vezetőinek meghívására egy gyergyószárhegyi tanyára látogattak el, ahol lovasszekerezésre, lovaglásra volt lehetőségük. A fiatalok igazi lovasnemzet tagjaiként ülték meg a lovakat, nagyon lelkesek voltak.
Ezt követően a Békás-szoros és a Gyilkos-tó volt az úti cél. A Békás-szoros egy tektonikus eredetű szurdokvölgy a Békás-patak völgyében. A szorost 1971 -ben védetté nyilvánították, jelenleg a Nagyhagymás Nemzeti Park része. A Gyilkos-tó, régi magyar nevén: Veres-tó, egy természetes torlasztó Hargita megye északkeleti részén. 1837-ben keletkezett egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében. Sajnos visszahúzódóban van, elláposodás veszélyezteti, emberi beavatkozás nélkül 2080-ra teljesen eltűnhet. Az egyik legszebb gyergyószárhegyi monda szerint a Gyilkos-tó a mai napig őrzi emlékeit egy csodálatosan szép leány, Fazekas Eszter végtelen szerelméről, hiszen,- ha napsütésben belenézel – vize pont olyan szürkészöld, mint Eszter szeme.
Délután Gyergyóalfaluba látogattak el a hetedikesek Balázs József festőművészhez, akitől rengeteg érdekességet hallottak Erdélyről, Székelyföldről. A gyerekek megkoszorúzták István pap szobrát, aki 1567-ben János Zsigmond serege ellen mozgósította Csík és Gyergyó népét, s arattak győzelmet a Tolvajos-tetőn. A győzelem óta tartják meg a pünkösdi csíksomlyói búcsút, ahol az alfalvi kereszt halad ma is az élen. A gyergyóalfalviak ugyanis megkapták azt az előjogot, hogy mindig ők álljanak a búcsús körmenet élén, hiszen az ő papjuknak köszönhetően maradt katolikus Csík és Gyergyó vidéke.
A késő délután folyamán Gyergyószentmiklós főterén tettek a gyerekek egy sétát. Gyergyószentmiklós Gyergyószék központja. Egykori piactere Erdély egyik legszebben parkosított kisvárosi főtere. A kis csapat megtekintette a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomot.
Az örménység egy csoportja hosszú vándorlás után 1672-ben telepedett le Erdélyben, elsősorban Gyergyószentmiklóson és környékén. Az erdélyi örmények fokozatosan bekapcsolódtak Erdély gazdasági és társadalmi életébe, idővel nagy részben elmagyarosodtak, színesítve a magyar kulturális életet, irodalmat, néprajzot, máig megőrizve kulturális, vallási hagyományaikat.
Este a diákok megismerkedhettek Böjte Csaba atya nevével fémjelzett, Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott, a nehéz sorsú gyerekeknek otthont, családot adó intézménnyel a Gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekotthonnal. Megismerték az alapítvány működését, átadták adományaikat.
Vacsora után kezdetét vette a táncos mulatság a Katorzsa Néptánc együttessel.
„Ősök útján járunk…, örömmel járjunk!”
Járjatok örömmel holnap is, Csíksomlyó felé!
Székelyföldi legendák nyomában- 3.nap
A mai nap kis csapatunk gyalogszerrel kereste fel a székelyföldi legendás helyszíneket. Az összesített „gyalogtúra” 11.5 km és 72 emelet magasság, amit ma teljesítettek a gyerekek!
A somlyói borvízforrástól kezdődően emelkedik a Kis-Somlyó, melynek oldalában található a Keresztút 14 stációja. Első állomásként ezen a – Salvator kápolnához vezető- zarándokúton sétáltak fel a gyermekek a nyeregbe, ahonnan gyönyörű kilátás tárult eléjük az egész Csíki-medencére. Innen a Barátok feredőjét is érintve jutottak le a kegytemplomhoz, ahol megtekintették a csodatevő, több mint 500 éves, fából készült Mária szobrot, és a templom mellett álló, impozáns ferences kolostort.
A Mohos Természetvédelmi Terület volt a következő megálló, mely az Erdélyi Csomád-hegység két kialudt vulkáni kráterét foglalja magában. Itt helyi vezető kíséretével megismerkedtek a Mohos-tőzegláp kialakulásával és különleges növényvilágával. Ezután felkeresték a Szent Anna tavat, melyről meseszép legendák maradtak fenn. Menet közben hiába énekelték a „Bújj, bújj medve” című gyerekdalt, a medvének nem volt kedve kijönni a gyepre egy közös szelfire, …. szerencsére!
Késő délután Háromszék egyik leghíresebb üdülőközpontját, Bálványosfürdőt vették célba. Gyalogtúra során meglátogatták a Csiszár-fürdőket, ahol megkóstolhatták a különböző ízű “borvizeket”, majd megnézték az különböző gyógyhatású vízzel rendelkező medencéket, kipróbálták a mofettát is.
Késő este érkeztek Gelencére, ahol finom vacsorával várták a megfáradt vándorokat a szállásadók.
Székelyföldi legendák nyomában- 4. nap
A mai napon a nagy elődök szellemi hagyatékával ismerkedtek meg hetedikeseink.
Elsőként a szentkatolnai Bálint Gábor Általános Iskolába látogattak el, ahol a gyermekek és pedagógusok megismerkedtek nem csak egymással, hanem egymás kulturális örökségével is. Átadták ajándékaikat az iskola könyvtárának.
A következő állomáson, Alsócsernátonban látogatást tettek Székelyföld leggazdagabb skanzenjében, a Haszmann Pál Múzeumban. A Haszmann Pál tanító alapította múzeumban nem csak tárgyi, hanem lelki értelemben vett értékmentést is folytatnak, most már az alapító leszármazottjai: „Kicsi gyermekkorunktól szüleink úgy neveltek, hogy a feladatoknak eleget kell tenni…Drága örökségünket meg kell ismernünk, gazdagítani kell azt nap mint nap, és át kell örökítenünk e drága kincset nemzedékről nemzedékre.” (Ifj. Haszmann Pál)
Délután Kisbaconba látogattak, a nagy mesemondó, Benedek Elek lakóházába, amely napjainkban emlékházként működik. Elek apó nem csak a meséivel, hanem egész életével tanít bennünket, kései utódokat, hazaszeretetre és a szív rejtelmeire. Saját szűkebb környezetéről ezt írta: „Erdő, mező, hegy völgy, falu… minden mesél itt. A mesék földje ez – csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő a gyermek?”
Kisbaconban megtanulhatták a gyerekek kürtőskalács-sütés csínját-bínját, igazi, faszénen sütött finomságot kóstolhattak!
Késő délután városnéző sétára indulhattak a gyerekek és kísérőik Székelyudvarhelyen, a 95%-ban magyarlakta város szép főterén és környékén.
Az esti órákban érkeztek meg Farkaslakára, ahol elfoglalták szálláshelyeiket, elfogyasztották finom vacsorájukat.
A mai nap igazi lelki, szellemi feltöltődés volt mindnyájuk számára!
Székelyföldi legendák nyomában- 5. nap
Az utolsó nap reggelén, a Fehérnyikó völgyében, Farkaslakán, Tamási Áron sírját nézték meg a gyermekek. A kis település nevének eredetét egy székely legenda szerint, a völgyben megbúvó farkasokról kapta.
A székelység nagy írója a falu nyugati szélén, a római katolikus templom és temető mögötti virágos parkban, a két cserefa között nyugszik. A sírhelyhez a hatalmas méretű, rovásírásos máréfalvi székelykapu alatt áthaladva, egy kis sétányon juthatunk. A Szervátiusz Jenő által faragott gránittömbbel jelzett sírnál emlékeztek hetedikeseink Tamási Áronra, az ő szellemi hagyatékára.
Milyen idézettel is zárhatnánk ezt a meseszép kirándulást?
“Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk;
s a föld, amelyen élünk és meghalunk” (Tamási Áron)
by